• Decrease font size
  • Reset font size to default
  • Increase font size

A képek megtekintéséhez az Adobe Flash Player letöltése szükséges.

Útravaló

Ige: Filippi 2,14k

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek."

Online Biblia


ADVENTI GONDOLATOK

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól”

Jakab 1,27

Mostanában sokat gondolok a szeretteimre. Hogyan szeretem őket? Elkészítettem fiamnak az adventi naptárt – most már nem csak édességekkel raktam teli a csillagos falvédőt, hanem minden napra jutott egy-egy bíztatás is a kapcsolatok erősítésére. A kettő együtt talán megtaníthatja neki az egyensúlyt, milyen kedves, „édes” dolog kapni, de milyen jó figyelemmel lenni másokra, mert visszamosolyognak…

Nézem a kirakatokat: minden ragyog a fényektől. Figyelem az emberek arcát: egyre feszültebbek. Miért az ellentét? Ahogy közeleg az ünnep, úgy növekszik a stressz. Hova is rohanunk? Kinek akarunk mi megfelelni? Mit is jelentenek az ünnepek a családoknak?
Egyszer megkérdeztem egyik lelkésztestvéremet, hogyan határozná meg a keresztyén embert. Azt válaszolta: „Aki komolyan veszi magára nézve Isten Igéjét.”
Két gondolat mentén, mintegy „sínpáron haladva” gondoljuk végig a decemberi hónapunkat: Készülünk az ünnepre vagy/és keresztyén emberként készülünk az ünnepre.
Jakab levele nagyon konkrét cselekvésekről beszél a fenti versben: „látogatni”. A görög nyelvben szemléletes kifejezés ez: „észrevesz, ráfigyel valamire, valakire, kutatja a legalkalmasabb személyt, hogy megtalálja, kiválassza.” Ez egy egész folyamat. Akár adventi folyamat is lehet: figyelem, elhatározás, cselekvés.
Néhány évvel ezelőtt egy ismert újság nagyon lehangoló cikkében írta valaki, hogy minden karácsonyuk rohanás egyik helyről a másikra, ajándékcserék minden helyszínen személyesség és ünnepi érzések nélkül. Az ige itt éppen ennek ellenkezőjéről beszél, a valódi ajándékozásról: szívtől szívig, embertől emberig, háztól házig. Amikor Isten jelenlétében találkozik, úgy is írhatom: „egymásra talál” két ember. Meglátva a másik szükségét segítségül lesz, melléáll, gondoskodik róla. Ha készülünk az ünnepre, akkor keresztyén emberként, kegyes emberként készüljünk: meglátogatva egymást = figyelemmel egymásra.

Ez a fajta látogatás nem könnyű. Sokkal többet követel belőlünk, minthogy kinyitjuk a pénztárcánkat. (Pedig már az sem egyszerű.) Valóságosan készülnünk kell rá: gondolni a másikra, rendezni a vele való kapcsolatot, megszólítani, megölelni, meghallgatni.
E nélkül egy látogatás nem ad, inkább kivesz belőlünk. Kongó, üres, letudott, kipipált ünnep lesz. Vajon hány ilyen terheli már az elmúlt évekből lelkünket? Nem ettől feszült a rohanásban ajándékot vásároló emberek arca?

Egy sok-gyermekes édesanya mondta a tavalyi adventben: „Olyan jó, hogy nincs pénzünk, most újra lehet olyan ajándékot adni, amit mi készítettünk! Nem kell méregetnem, hogy mindenki hasonló értékű ajándékot kapjon! A gyerekek teljesen fel vannak dobva. Azt hiszem ez sokkal jobb karácsony lesz!”
Jakab levelének fenti versében a másik alapszó: „tisztán megőrizni”. Ez a görög nyelvben ismét nagyon szemléletes: „folt nélküli, makulátlan, mocsoktalan.” Tisztán megőrizni magunkat a világ minden ránk rakódó hatásvadászatától, mütyürkéitől, sablonos jelképrendszerétől, mikulásos karácsony-helyettesítő műanyag világától. Évek óta figyelem, vajon látok-e legalább betlehemest a boltok felhozatalában? Hol szerepel az „ünnepelt”? Mostanában már egyre több az angyalka, ám ezek titokzatos arcocskája, zárt szája nem énekel Isten dicsőségéről, félelmet űző Isten-közelségről.
Érett nagykorúsággal meg kell tisztogatni magunkat és ünnepünket, ha keresztyén emberként készülünk. Mi „marad” akkor?

Egy gyermektársaságban megkérdeztem az apróságokat, melyik a legkedvesebb ünnepük. Mindenfélét mondtak, de az egyiknek mondata szíven ütött: „Én az adventet szeretem a legjobban, mert akkor minden este meggyújtjuk a gyertyákat a koszorún, Apa mindig időben jön haza, megbeszéljük a napot, éneklünk és imádkozunk. Ez olyan szép!”

Lehet, hogy ez hiányzik? Lehet, hogy csak a „megtisztítás” hozná vissza az igazi ünnepet, s nem a feldíszítés? Lehet, hogy „minél kevesebb, annál több” lesz így az adventi készülésben?

Ifjúsági közösségben a karácsonyi ajándékozás tervezésekor megbeszéltük, hogy hagyjuk abba az ajándékvásárlást, mindenki hozzon „lelki ajándékot”, s csak úgy beszélgessünk.
Volt, aki hozott egy gyönyörű zenét, volt, aki mesét hozott, volt, aki verset, volt, aki egy maga készítette lekvárt, volt, aki egy megélt tapasztalatot. Elmondtuk egymásnak mi történt velünk az elmúlt évben, imádkoztunk egymásért, s mindenki kapott egy igét. Ilyen értékes együttlét csak ritkán adatik, de akkor tisztán, valóságosan megéltük, hogy jó együtt lenni, mert eggyel többen vagyunk. Igazi ünnep lett, bensőséges, csendes, amelyben spontán szakadt fel az ének, s a mosolyunk megcsillant a másik szemében. Áldássá lettünk egymás számára, mert a megszületett megváltó ELJÖTT közénk.

Áldott adventi készülődést kívánok mindenkinek!

Fodorné Ablonczy Margit
egyházkerületi ifjúsági lelkész

 

 

"Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál."

/Példabeszédek 18,10/

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2016. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2015. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2014. évről

Lelkigondozás

SKYPE: lelkigondozas1
Telefon : 06-1-201-0011

TIOP-1.1.1-07

"Informatikai infrastruktúra fejlesztése a Kecskeméti Református Egyházközség iskoláiban"

"A Kecskeméti Református Egyházközség új informatikai eszközei már a gyakorlatban is bizonyítottak"