• Decrease font size
  • Reset font size to default
  • Increase font size

A képek megtekintéséhez az Adobe Flash Player letöltése szükséges.

Hálaadó istentiszteleten köszöntöttük Szabó Gábor tb. esperes urat

Ünnepi és hálaadó istentiszteletre gyűlt egybe a kecskeméti református gyülekezet 2010.06.27-én, az Úr napján.

Hálát adtunk a Mindenhatónak az aratás kezdetéért, és hálát adtunk, amiért megélhettük, hogy nagytiszteletű Szabó Gábor, tiszteletbeli esperes úr közöttünk szolgált. Reméljük, nyugdíjasként is előttünk és velünk jár majd.

Soli Deo Gloria - kezdte igehirdetését Szabó Gábor lelkipásztor úr – Isten örök rendje megfogalmazva, a teremtett világ rendje ez: Egyedül Istené a dicsőség. Ennek felismerése pedig alázatra jutni. - kapcsolódott a Textushoz:

“...ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ...

Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik,

és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Máté 23,8b. 12.

Kihangsúlyozta, hogy „gyülekezet nélkül nem lehetünk református keresztyének”, és hogy „egymás terhe hordozása csak együttlétben valósulhat meg”.

Visszaemlékezéseiben gyermekkorát idézte, a nehéz falusi életet, ahol a kemény munka után Ádventtől együtt volt a falu népe. Mindenkinek volt feladata. A legkisebbik a viharlámpát vitte…

Gábor bácsi olyan színesen, olyan élethűen tudja idézni az elmúlt korok eseményeit, hogy azok szinte képsorokként peregnek le szemünk előtt. Most is szinte látjuk őt gyermekként a Somogy megyei kis faluban… az igehirdető lelkipásztor mögött megpillantjuk azt, akit az Úr törékeny kisgyermekként arra jelölt ki, hogy a gyülekezet előtt járjon. Egyik kezével biztosan összefogta kabátját a hideg szélben, hóviharban, másik kezét magasra emelve cipelte azt a bizonyos lámpást. Arca kipirult, lábait magasra kellett emelnie a hóban. Keze majd leszakadt, de csak ment rendíthetetlenül a gyülekezet előtt. Fontosnak érezte a reá bízott feladatot. Az is volt: nagyon fontos feladat volt hordozni a lámpást bevilágítva az utat, vagy odatartani azt a szentírásból felolvasónak. Szolgálat volt ez; és egy jel, hogy majdan tanítóként ő maga is lámpásként járjon gyülekezetek élén.

Az igehirdető hálát adott az Úrnak az Egyházközösségért, mert mint mondta: „Ajándék ez nekünk az intézményekkel és az ott dolgozókkal együtt.” Hálát adott az imádságot meghallgató Úrnak, és megköszönte, amiért hatalmát és dicsőségét mutatja őbenne.

„Testvérek vagytok, egymást szeressétek – kaptuk útravalóul, - legyetek és maradjatok meg Jézus Krisztus által a gyülekezetben, testvériségben.”

Első a SZERETET, majd jön az ALÁZAT, felemeli az Úr az alázatost, és letaszítja a gőgöst, ezeket követi a CSELEKVŐ SZOLGÁLAT.

A gyülekezet a 455. dicséret első versével felelt: Testvérek menjünk bátran, hamar leszáll az éj,

Az orgona mellől jött az első köszöntés: J. S. Bach: G-moll fantázia és fúga - Monostori Ferenc ifjú orgonaművész előadásában.

Varga Nándor elnöklelkész köszöntésében a kegyelem idejéről szólt. Röviden kitért Szabó Gábor tb. esperes úr életrajzára, tanulmányaira. Részletesebben ismertette sokrétű szolgálatát, a kezdeteket Csőszön, a következő állomást, Kiskunhalast, végül Kecskemétet, ahova  családjával 1986-ban érkezett, majd 2005-ig a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese. A közösség megbecsülésének bizonysága a sok egyházmegyei, megyei önkormányzati, zsinati tisztség és megbízatás, amelyekkel már nem csak egy gyülekezet közösségét szolgálhatta; de a művészetek pártolójaként  egyházzenei munkát végzett és gyűjtemények körül bábáskodott. Mindehhez kitűnő hátteret biztosított neki neje Szabóné Katika, a Család. Mint hallottuk 43 éves szolgálatairól lelkészi naplót vezetett, így lelkiismeretes munkája kordokumentumként marad fenn.

Miután az elnöklelkész idézett Gábor bácsi humorral fűszerezett mondásaiból, intelmeiből és élményéből, melyeket az eljövendő generációk már anekdotaként adhatnak tovább, az alábbi szavakkal mondott köszönetet és fejezte ki a gyülekezet szeretetét:

„Most, amikor hálaadással vagyunk mindazért, amit általa Isten az Ő egyháza építésében elvégzett, méltó, hogy köszönetünk szava hozzá is elérjen. Köszönjük Szabó Gábor lelkipásztornak közöttünk végzett szolgálatát, szeretetét és hogy ennek a közösségnek hivatalosan 24 éven át volt lelkipásztora. Hirdette Isten igéjét és gondozta a rábízott gyülekezetet.”

Szenes Márton főgondnok úr arra a kérdésre: „Hogyan lehet méltó módon megköszönni ezt a szolgálatot és a segítséget, mellyel Szabó Gábor a fiatalokat terelgette az Úr felé vezető úton" - válaszaiban párhuzamot vont.

"Egyedül Istené a dicsőség a bölcsességért – de Szabó Gábor törekvése, hogy tovább adta azt, és tette ezt humorral;

Egyedül Istené a dicsőség az empátiáért - de Gábor bácsi törekedett odafigyelni az emberre;

Egyedül Istené a dicsőség a hitvesért, Kati néniért - de Gábor bácsi törekvése a család szolgálata.

Mert az Isten szabad akaratot adott nekünk, hogy jól sáfárkodjunk vele, és Gábor bácsi ebben is példa sokak számára."

Útravalóként a gondnok úr az Úr ígéretét adta: „… "Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután..."”.

Gábor bácsi a tőle megszokott - nem harsány, de csendes humorral köszönte meg: „ Meglep gondnokunk szava: A mi Urunk örömében a Mennyben is sok dolgom lesz… Soli Deo Gloria”.

Az úrvacsorás ünnepi istentisztelet után a Kiskonviktusban kávéházat tartottunk, itt folytatódtak a köszöntések. Nem a búcsúzás, hiszen Gábor bácsit, mint Varga Nándor elnöklelkész úr is mondta: "visszavárjuk a szószékre."

Az Úr a kis lámpáshordozót a mi örömünkre és az Ő dicsőségére tartotta kegyelmében. Sokan éreztük ennek áldását, diákok, szülők, gyülekezeti tagok, mert sokféleképpen használta őt a Mindenható. Gábor bácsi az, aki meghallgat, eligazít, megfed – ha kell, de 70 évesen is leül a lépcsőre a kamaszok mellé, és biztos lehet benne, hogy majd az Úr felsegíti. Gábor bácsi az, aki családja minden tagjával nyitott ajtók mögött él, ahova beléphetnek a megfáradtak és az erőtlenek, és ő megosztja velük az Úrtól kapott erőt és reményt ad nekik a holnaphoz.

Hosszú volt a sor a kávéházban, és milyen hosszú lenne, ha mind beállnánk bizonyságot tenni jóságáról, valamint megtapasztalt szeretetéről.


2010-06-30, Kecskemét                                                                    

Terényi-Kelemen Éva

 

 

"Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál."

/Példabeszédek 18,10/

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2016. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2015. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2014. évről

Lelkigondozás

SKYPE: lelkigondozas1
Telefon : 06-1-201-0011

TIOP-1.1.1-07

"Informatikai infrastruktúra fejlesztése a Kecskeméti Református Egyházközség iskoláiban"

"A Kecskeméti Református Egyházközség új informatikai eszközei már a gyakorlatban is bizonyítottak"