• Decrease font size
  • Reset font size to default
  • Increase font size

A képek megtekintéséhez az Adobe Flash Player letöltése szükséges.

Kecskemét reformációja - Szabó Zsuzsa lp. előadása

A kezdetek…

A reformációt hatalmas, átütőerejű eszközként vetette be az Úr a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott népe megtisztításában. Tette ezt úgy, ahogyan mindig is a történelem során. Egy-egy általa kiválasztott ember életét mélyen megrendítette Igéje és Szentlelke által. Megvilágosítván akaratát, az ember helyét a teremtésben és élete célját a dicsőítésben. Erre a küldetésre szolgáit meghívta, felemelte és felkészítette. Ilyen szolga volt Luther Márton. Az időpont 1517.október 31. Erre emlékezünk minden esztendőben.

Hogyan kezdődött?

Csodálatos a mi szemünkben. Mint ősszel a szél felkapja az aláhulló levelet, úgy emelkedett fel a tiszta evangélium és jutott el nagy gyorsasággal a szélrózsa minden irányába. Az Úr mindenre gondolt, mint jó Gazda: mélyszántást végzett a politikai, társadalmi és a lelki élet alakulásával. Előkészült a talaj, a mag befogadására Hazánkban is. Királyok, főurak és főpapok egymással harcolnak, civakodtak a hatalomért, vagyonért önös érdekekért. Nem veszik komolyan küldetésüket, hivatalukat, miszerint gondoskodjanak a rájuk bízott nép jólétéről, a haza megvédéséről. Ezen helyzet teljesen legyöngítette népi, önvédelmi immunrendszerünket, s így teljesen védtelenné vált országunk. Lerohanható, könnyen bevehető prédájává lett a török hadaknak. Az oszmán vezetés maga sem hitte el Mohács után, hogy ez lenne a híres magyar fősereg. A három részre szakadt országban a városok, falvak és az Isten adta nép magára hagyva, sötétségben vezetés, tanács, lelki töltés, vigasz, bátorítás nélkül maradt. De mégsem!

Itt lép közbe Isten.

A láthatóak alapján leépülés jellemzi a közhangulatot, a háttérben azonban az Úr helyzetet teremt. Országunkban már az 1518-as esztendőben mécsesek gyúlnak, az Ige által a hit és remény lámpásai. Terjed minden módon: a királyi udvarban, a felvidéki, erdélyi német ajkú lakosság körében, a kereskedők által. Mindezt bizonyító dokumentumaink 1521-ből már ismertek is.

Egyik: Werbőczy István  az igaz katolikus és apostoli hitről és a pestises lutheri dogmákról írt művét II. Gyulának ajánlja. Levelében ezt írja: „Ezt a becses könyvet elküldöm Felségednek főleg azért, hogy legyen rá gondja Felségednek, mint egy derék királyhoz illik, hogy országod végre a lutherán ragály által meg ne rontassék. Felségednek teljes erővel azon kell lennie, hogy ezen igen kegyetlen dögvész, közreműködésed mellett az egész országból teljesen kiűzettessék…

Másik bizonyságot az „új hit” jelenlétéről Szathmári György prímás szolgáltatja. 1521-ben prímási tisztébe kerülvén” kihirdettette Budán és az ország minden jelentősebb templomában a január 2-án kelt második pápai bullát, amely Luthert és követőit elátkozta, eretnekként büntetendőnek rendelte, s tartózkodási helyüket tilalom alá vetette.”

A reformáció elterjedésében 1522 után a legszélesebb csatornát biztosítja a peregrináció, a külföldi egyetem látogatás. 1540 és 1600 között több,  mint száz magyar ifjút vagy már nem annyira ifjút, de szomjas, tanulni vágyót fogadott Melanchton wittenbergi iskolája. Az evangélium által legyőzöttek és kiképzettek más emberként jöttek haza. Itthon azután nem késlekedve szolgálatba is álltak. „Ki prédikációval, ki tanítással fáradozott a megtisztított vallás terjesztésén s majd meggyökereztetésén…  Buzgalmukat dicsőíti az eredmény, s az eredményről tesz tanúbizonyságot azon tény, hogy a Tisza-Duna közin a római katholica egyház a század vége felé már csaknem elenyészett, minek folytán a váci püspökség múltjának rajzolója, Róka kanonok, azon vallomást kénytelen tenni: „1617. előttről nem vagyunk képesek egy plébánost is név szerint fölemlíteni az egész váci püspökségben.” (Földváry)

Lássuk a mi régiónkat.

Itt nem jellemző, hogy 1540 előtt az evangélium által reformált egyházközségek alakultak volna. Erős a katolikus erőszakos nyomás, főúri patrónus pedig, aki a reformáció mellett tenné le voksát nincsen. 1540 után azonban megváltozik a helyzet az Alsó-Dunemelléken. Félre tolattak az útból a katolikus egyház hathatós támogatói: Frangepán Ferenc, aki egri püspök lett, Brodarics váci püspök meghalt, következő évben János király gyertyája is kihunyt. Helyüket elfoglalta a török, aki inkább kedvezett a hozzá közelebb álló egyszerűbb vallásnak.   *    Ezen időtől – 1540 - számíthatjuk a dunamelléki egyházközségek alakulását. Buda, Pest, Vác, Tolna s távolabb a Tiszáig: Gyöngyös, Jászberény, Cegléd, Kőrös, Kecskemét, Szeged egymásután tűzték ki a reformáció zászlaját. E terület két kiemelkedő reformátora: Sztárai Mihály és Szegedi Kis István.

Sztárai Mihályt ferences rendi szerzetesből faragta Isten az Ő következetesen hűséges reformált hitű szolgájává. 1544 tavaszától Laskón találjuk, ahol sok bántalmazás közepette 120 eklézsiát alapított.

Szegedi Kis István, a legtudósabb reformátor, akinek életrajzát Skarica Máté jegyezte le számunkra. Sokat és sok helyen gyarapította tudását miközben természetesen dolgozott. 38 éves korában veszi rá magát, hogy beiratkozzon a wittenbergi egyetemre, ahol még az esztendőben doktori oklevelet szerzett. Hazatérve felvállalta a nehezebbnél nehezebb helyeken való szolgálatot. 1545-ben megválasztják lelkésznek Ceglédre. 1548-ig szolgált ebben a mezővárosban.    

Vallási szempontból a török világra rávilágít a gyalui Torda Zsigmond 1546 karácsonyán Melanchtonnak írt levelében: „Tudd meg, hogy a török igazgatás alatt szabadon hirdettetik az evangélium elannyira, hogy az Isten különös gondviselésének lehet tartani, hogy megengedte ennek a résznek a barbarusok általi elfoglaltatását; mert jóllehet az erre való lakosok testiképpen szolgálnak, de bizony nekik nagy mértékben tündöklik az evangélium és teljes szabadságban él az ő lelkük, melyet a mi királyaink, ha ezen részek hatalmukban volnának, tűzzel-vassal akadályoznának.”

A török tehát –írja Földváry- ha dúlt és rabolt is, de erővel nem térített…keresztyént nyomorgatni, bántalmazni feljogosítva érezte magát: vallásüldöző még sem volt. *

Lássuk közelebbről a reformáció kecskeméti megjelenését. Előrebocsátom, hogy igen kevés információ szolgálja kíváncsiságunkat, vágyunkat múltunk megismerésére. A kezdetekre három forrás áll rendelkezésünkre, az is keveset enged láttatni.

Az egyik a török adó összeírási jegyzék. Buda elfoglalása után a hódoltsági területet az Oszmán Birodalomhoz csatolták és megszervezték a tizenkét szandzsákból álló budai beglerbégséget, amelynek élére a bagdadi beglerbéget, a magyar származású Szulejmán pasát nevezték ki, s defterdárnak pedig Halil béget küldték el, hogy az első összeírást elkészítse. A Budai Szandzsák 1559. évi összeírása Káldy-Nagy Gyulától az 1546. évi összeírást veszi alapul. Ezen jegyzékben találunk Kecskeméten Márton nevezetű papot, aki nős volt. E mellett Oskola utcát, ami valamiféle iskolára enged következtetni.

A másik forrás egy vers, amelyet Agricola (magyarul valószínű Szántó/Mező) János írt Wittenbergben 1563-ban hazatérő diáktársának, ki egyben honfitársa és jó barátja is ,Cyka Benedeknek. E búcsú vers címe: Carmen Propempticon. Ebben a historikus versben barátságban való hűségét bizonyítván  vissza tekint szülővárosuk, Kecskemét csatlakozására a reformációhoz. Ez a tény mindkettejüknek  nagy öröme és reménye. Három művelt személyt említ meg: Ambrosius Agricola(az édesapja), Franciscus Cyka és Sebastus Abas, akik bátran küzdöttek azért, hogy út nyíljon az evangélium meggazdagító hatalma előtt, legyőzvén az erős ellenséget az Úr erejével. Szántó Ambrus, akit 1522-ben a krakkói egyetem beiratkozott diákjai között találunk. Cyka Ferenc neves kecskeméti család tagja. Abas Sebestyén, Apáti, Abai feltehetőleg. Meglehet, hogy inkább az előkelő Pap család leszármazottja. E három elszánt fiatalember a budai pasától kér engedélyt az új hit tanítására, a régi valláson való változtatásra. Hazafelé jövet megnyerik a közelben élő tekintélyes reformátort és magukkal hívják, hogy beszéljen nekik és a   városukban élő embereknek az Isten tiszta akaratáról, a Bibliában közölt kijelentéséről. Az új hitet a nép lelkesen fogadta, szemben a város vezetőivel, akik a régi vallás emberi voltak. Annyira megátalkodottak voltak e kérdésben, hogy a három hitvallót száműzték a városból. Gyenge virágszálak lettek volna, ha ebbe csak úgy belenyugodtak volna. Felkeresték ismételten a budai pasát, aki egyszer már kedvezően tekintett rájuk. Istenbe vetett hitük nem vallott szégyent, mert a pasa jónak látta támogatni őket kérésükben. Menlevelet adott nekik, amelyben elrendelte az elöljáróságnak, hogy pártfogoltjainak biztosítani kötelesek szabad vallásgyakorlatukat és polgári jogaikat nem csorbíthatják. Az illetékesek úgy cselekszenek, mint a zsidó vezetők az apostolokkal: kiengedik ugyan a börtönből, de megtiltják számukra Urukról való bizonyságtételt. Isten Igéje azonban nincs bilincsbe verve. Szólniuk kell, hiszen a Lélek szorongatja őket. Nem tehetnek másként. Összegyűjtik az embereket Cyka Ferenc házában és az alázatosan tudós vendéglátó magyarázatai alapján beszélgetnek. Sokak szívét nyitotta meg az Úr az élő ige által, amit nem nézett jó szemmel az elöljáróság. A váradi nagy tekintélyű püspököt, Fráter Györgyöt, akinek van befolyása a szultáni udvarban  kérik meg álljon melléjük a reformáció elnyomásában. Az éppen hogy felsíró csecsemő állapotban lévő gyülekezetet megfélemlíti a püspöki követ börtönnel, veréssel és pénzbírsággal való fenyegetése.

Cyka Ferencet az értelmi szerzőt börtönbe vetik, akit megtörni azonban nem tudnak. Hűséges marad Urához és hitéhez. Az ő bátorsága tettekre készteti barátait, testvéreit a hitben. Szántó Ambrus és Pap Sebestyén harmadszor is megjárják Buda várát és a pasa szigorú parancsával térnek vissza, mely véget vet bántalmazásuknak. A vezető uraknak fel kell adniuk gonosz tervüket. Véget ért a nyílt támadása a megújult hitűeknek, de hátratételt azért szenvedtek. A város peremére szorították őket, ami az akkori Csikay ház telkét jelentette a Homoki kápolnával, melyet templomul használtak. Ez az 1800-as évek közepéig fennállott. 1658-ig a református egyház tulajdonában volt a hagyomány szerint, ahol először hirdettetett az evangélium.

Ezt a historiát, melyet Agricola János verse ad tudtul számunkra, Marton Sándor tanár leírása hagyta hátra nekünk 1915-ből. Azt is tudni véli, hogy kinyomtattatott Wittenbergben, s fennmaradt a brassói Honterus Gimnázium könyvtárában. Akkor még legalábbis így volt.

Ugyan a tudósítás nem jelöl meg időpontokat, de mégis kikövetkeztethetjük. A segítségül felkért két hatalom megnevezése igazít el minket.: Fráter György és Memhet pasa regnálásának ideje vezet az időpont meglelésében. Memhet pasa 1543 és 47 között volt Budán helytartó. A már fent említett nagy hírű reformátor, Szegedi Kis István 1545-48. évben volt Cegléden lelkipásztor. Igen valószínű, hogy ő az a „szent férfiú” aki először hirdette a reformáció hitelveit Kecskeméten.

A harmadik forrás az első anyakönyvünk elején található beírás. Ezen írás Kecskeméti Selymes János nevéhez fűződik. Tanult szülővárosában, majd Debrecenben. 1677-ben rektor Hegyközszáldobágyon. 1679-ben külföldre ment: Heidelberg, Utrecht, Leiden, Franeker. Hazatérve lelkész Tiszakarádon, Margittán, Szilágysomlyón. 1700-ban megválasztják a Kecskeméti Református Eklézsia élére. 1721-ben, halála után követi az első lelkészi státuszban, 1712-től már lelkésztársa Veresmarti Lázi Péter. Ő kezdi el vezetni az első anyakönyvünket. Kecskeméti Selymes hátrahagyott kéziratából az anyakönyvbe másolja a „Reformáció Históriáját”, a „Bibliák magyar nyelvre fordításának históriáját”, „Kecskemét város és környékének reformációját”, „Kecskeméti református családok elősorolását” és a „kecskeméti lelkészek időrendes jegyzékét bezárólag az ő idejéig.  Kecskeméti Selymes, Bálint és Máté papokat említi, mint akik elsőként tanítottak a reformált hitben. Bálint pap talán azonos azzal, aki Pápán 1522-ben kezdte a reformációt Török Bálintnak, a „lutheránus oroszlán”-nak  védelme alatt. Majd Debrecenbe ment Török Bálinttal és Radán Balázzsal az első debreceni protestáns papként jegyeztetik. Máté deák lehet az, aki 1545 és 47 között Cegléden szolgált Szegedi Kis Istvánnal együtt.

A kezdetek után – amint az első keresztyének is egy bizonyos idő után váltak csak el, külön szervezvén magukat a zsidó vallástól, mikor megszaporodott a reformált hitűek száma, nem fértek már el a kápolnában és hogy hogy nem együtt használják a város egyetlen kő templomát a katolikusokkal. Részleteket nem tudunk. Másfél évtizednél tovább tartott ez a helyzet, mígnem már tarthatatlanná és méltatlanná lett a kiéleződött ellentét és az egymással történő rosszindulatú viaskodás. Talán éppen erre a helyzetre enged következtetni Kecskeméti Vég Mihály gyönyörű, mély tartalmú, fájdalmas verse, amelyet az 55. zsoltár ihletett.

Egész ez város rakva haraggal,

Egymásra való nagy bosszúsággal,

Gyakorta köztök gyűlések vagynak,

Isten szavával ők nem gondolnak.

 Éjjel és nappal azon forgódnak,

Engem mi módon megfoghassanak,

Beszédem miatt vádolhassanak.

Keserűségem ennyi nem volna,

Ha ellenségtül nyavalyám volna.

Akarok inkább pusztában laknom,

Vadon erdőben széllyel bujdosnom:

Hogy nemmint azok között laknom,

Kik igazságot nem hagynak szólanom.

Ekkor 1564-ben megköttetett az egyesség a két felekezet között. Tulajdonképpen így vált önállóvá a protestáns gyülekezet városunkban. Felvérteződött, bölcsességet nyert Urától arra, hogy vállalja, szervezze önmagát, saját lábára álljon. Ezt az egyességet még, mint lüthör körösztyének kötötték a pápista hitön lévőkkel.

1567-es, debreceni zsinathoz csatlakozván a helvét irány követőivé kötelezték el magukat.  

 

Elhangzott: Kecskeméti Református Templomban, 2009. október 29. (csütörtök) 16 óra

 

 

"Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál."

/Példabeszédek 18,10/

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2016. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2015. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2014. évről

Lelkigondozás

SKYPE: lelkigondozas1
Telefon : 06-1-201-0011

TIOP-1.1.1-07

"Informatikai infrastruktúra fejlesztése a Kecskeméti Református Egyházközség iskoláiban"

"A Kecskeméti Református Egyházközség új informatikai eszközei már a gyakorlatban is bizonyítottak"